2016. május 8., vasárnap

7.rész

Sziasztok! 
El sem tudjátok hinni, hogy
mennyire sajnálom, hogy nem volt új
rész, csak most annyi minden összejött,
de ígérem igyekszem gyorsan hozni az új részt.
Bianca.xxx


Soha nem éreztem magam ilyen jól ebben az egy évben, mint ezek a négy fiúval. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha elveszítesz valakit mindig jön valaki más akivel talán még jobban is érzed magad mint azelőtt. 
Hogy őszinte legyek, nekem valami bűzlik abban, hogy Dolores így berontott, hiszen már találkozott Louis-val és semmi érdeklődést nem mutatott felé. 
- Haha, el ne higyjétek! Én nem hallgatok ilyen nyálas bandákat. Látnotok kéne a fejetek. - röhög.
- Szabad tudnom, hogy ki kérdezett? - szólal meg először Harry.
- Engem nem kell kérdezni beszélek én magam is. - válaszol flegmán.
- Jobban tennéd, ha nem beszélnél, idegesít. - vág vissza.
- Na elég legyen! - vág közbe Liam. - Harry, hagyjad nem mindenki szerethet minket, jobb ha nem is idegesíted rajta magad. Te pedig! - mutat a lányra. - Értem én, hogy viccnek szántad, de megtanulhatnál viselkedni.
- Nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak. - sipítja.
- Nem mondtam meg mit csinálj, hanem mint ember az embernek adtam egy tanácsot. Ok?
- Pff! - fújtat.
- Mit szólnátok ahhoz, ha kimennénk pizzázni? Van egy jó pizzázó a kórházzal szemben. - ajánlja fel Niall.
- Oh, Niall, hogy te mindig enni akarsz. - röhög fel Louis. - De amúgy mehetünk. Dotty?
- Hát, nem is tudom.
- Ne csináld már Dotty! Jó buli lesz! - hív Louis. - És ilyen klassz emberekkel lóghatsz mint én. Még ha Ők - mutat a többiekre- nem olyan menők mit én, akkor is.
- Hé! - háborodnak fel szinkronban.
- Jól van na, Mr. Egó.
- Már viccelni se lehet?
Megegyeztünk a fiúkkal, hogy elviszik Louis szobájába a cuccait, majd 10 perc múlva a kórház csarnokában, ahol a büfé is megtalálható. Elhatároztam, hogy ezúttal adok magamra, nem fogok szellemet játszani. Ideje lesz elkezdeni élni. Beugrálok a fürdőbe. Bármilyen szokatlan tőlem első utam a tükörhöz vezet, hogy felmérjem mit is lehetne kezdeni velem. Először is megmosom az arcom, majd az állig érő hajam apró copfba fogom a fejem tetején. Utána átveszem a ruháim egy fekete csőnadrágra és egy bézs színű hosszú ujjú felsőre bőrdzsekivel. Egy kis táskába pakolom a telefonom és a pénztárcám. Elindultam a folyosóra. Nagy lendülettel kinyitom az ajtót és nekiütközök valakinek, aki nem más volt mint Tyler. Igyekszek nem venni tudomást róla ezért továbbmegyek a lift felé reménykedve, hogy nem szól utánam.
- Dory, miért rohansz el folyton?
- Mert nem érek rá veled cseverészni. - válaszolom és folytatom az utam a lift felé.
- Jól nézel ki Dotty. - jelenti ki Louis amikor mellé érek.
- Köszönöm. - sütöm le a szemem.
Már a négy srác társaságában lépek ki az utcára. Ahogy haladunk az út túloldalán lévő pizzázó felé, a lányok rengetegszer pillantanak felénk és súgnak össze mögöttünk. Ránézek a kis parkra, ahol a törzshelyemnek szolgáló kis pad van eldugva két fa között. Most az ex barátom és a nagymamája ül ott. Bemegyünk a gyorsétterembe és elfoglaljuk a helyünket egy boxban. Nagyon sok emlék köt ehhez a helyhez. Apukám rengetegszer elhozott még azelőtt hogy bekerültem. Szinte semmi nem változott azóta, mióta legutóbb jártam itt. A hely piros és fehér színekben pompázik. Kellemes. A két oldalamon Louis és Harry foglalt helyet, velünk szembe pedig Niall és Liam.
- Szóval, akkor nem is hallottál még rólunk? - hitetlenkedik Harry.
- Nem igazán. - rázom meg a fejem. - Egy ideje nem nagyon hallgatok zenét.
- De mindenki szeret zenét hallgatni.
- Én is szerettem, csak most valahogy kimaradt. Sajnálom.
Harry-vel még nagyban beszélgetünk amikor Louis megszólal:
- Fúj, Niall! Ne csináld már! - szól a vele szembe ülő fiúra, aki a pizzáján lévő gombával szórakozik. - Anyád nem tanította meg neked, hogy ne játssz az étellel?
- Nagyon vicces vagy, Tomlinson! - szól vissza Niall.
- Tudom, mondták már. Röhög fel az említett személy.
Rengeteget röhögünk. Elképesztő, hogy mindig van téma. Szintén elképesztő, amennyit Niall bír enni, már vagy egy doboz pizzát megevett csak egyedül ha nem többet. Előttem csak egy nagyobb szelet van, de még azt is épp hogy megbírom enni. Tovább beszélgetünk. Épp a film témát vesézzük ki amikor egy ismerős nevetést hallok. Hátrafordulok és meglátom Őt.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is! 
Tudom, elég unalmas lett, de nézzétek el nekem.
A facebook csoport is megtalálható →ITT

2016. január 24., vasárnap

6.rész

Sziasztok!
Hatalmas kihagyás után
itt is lenne az új rész.
XoXo.







Hogy miért kavart fel ennyire Tyler felbukkanása? Még én sem tudom pontosan. Talán ez a is egy a millió kérdés között ami az elmúlt 30 perc alatt megfordult a fejemben. Talán soha nem fogok rá választ kapni. Nem azért akadtam ki, mert nem voltam rá felkészülve, hanem mert a megjelenése annyira sok emléket elevenített fel. 
Louis jött amikor kértem és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok neki. 
- A volt barátom. - felelem szipogva. 
- Mit csinált? Vagy mi történt?
- Találkoztam vele a földszinten, azt mondta a nagymamáját kísérte el, szóval nem csinált semmit. Csak...
- Csak felkavart. - fejezi be helyettem.
- Igen. Tulajdonképpen nem tudom mit kezdjek vele, mert nem akarok tőle semmit, de a reakciója elég heves volt. Mintha még mindig rám várna.
- Nem kell törődnöd vele szerintem. 
Időközben lenyugodtam és rájöttem dolgokra. Minek foglalkozzak vele? Túl vagyok már rajta és neki is volt ideje túllépni rajtam. Miért emésszem magam rajta, hisz' a hátam közepére sem kívánom, hogy sajnáljon engem meg előre gyászoljon. Louis-val egymással szemben, törökülésben beszélgetünk, ide-oda csapongtunk a témákban. 
- Mit szólnál ha áthoznám a gépem és filmeznénk? 
- Rendben, de én választok. - vigyorgok rá. 
Louis 10 perc múlva már újra az ágyamon ül és mutogatja milyen filmek vannak a gépén. - Ezt. - bökök rá egy nekem tetsző film ikonjára.
- Biztos? - húzza fel fél szemöldökét.
- Nem, Louis, nem biztos csak úgy bökdösök a képernyőre mert őrült vagyok. - mondom tettetett komolysággal, de a mondat végére sikerült elnevetnem magam. - Lehet rossz helyre raktak be és most a bolondok házában kéne lennem. 
- Ki tudja. - röhög ő is miközben elindítja a filmet.
Utólag kiderült, hogy a film nagyon nem az én stílusom. Lehet hogy velem van a baj, hogy már 20 perc után nem értem a filmet. Miért verekednek össze minden 5 perc után? Vagy mi van? Szegény fiút nem hagyom a kérdezősködésemmel. 
- Jó én ezt nem értem. - fakadok ki.
- Mit nem lehet ezen érteni? 
- Az egészet.
- Majd ha vége elmagyarázom. - sóhajtja.
Minden lehetséges dolgot megteszek csakis azért , hogy kibújjak a film alól, a takarót piszkálom, forgolódok. Hirtelen felindulásból meglököm a mellettem ülő srácot aki eléggé a filmbe merül, ha ő kínoz engem azzal, hogy végig kell néznem miért ne szenvedhet ő is elven. 
- Hé! Most miért? - háborodik fel majd ő is meglök engem. - Visszakaptad. 
- Nem akarom nézni. - panaszkodok. 
- Jó, de akkor mit csináljunk?
- Találj ki valamit. 
- Folytassuk a filmet. - vigyorog rám.
- Még mit nem. 
Louis telefonja elkezd rezegni ezért kimegy a folyosóra mondván ,,1 perc és jövök''. Kíváncsi természetemnek köszönhetően egyből felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon kivel beszélhet és miért. Tudom, semmi közöm hozzá, de na. Aki kíváncsi az kíváncsi. Louis nem sok idő elteltével visszatér a szobámba.
- Nem baj, ha átjön három haverom? Meséltem nekik rólad, hogy mostanában találkozgatunk és mindenképp megakarnak ismerni, hogy kiről dumál ez a hülye. 
- Nem baj, tulajdonképpen engem is furdal a kíváncsiság, hogy kik is ők. Amúgy mit is kell tudnom róluk?
- Az egyik ír, a másik a legérettebb négyünk között és a harmadik pedig állandóan idióta kopp kopp viccekkel fáraszt. Szóval mi ilyen őrült bagázs vagyunk.
- Huh, akkor én ma tényleg a bolondok házában kötök ki. 
- Sajnálom. - röhög ki.
Végigterülök az ágyon és azon kezdek filózni, hogy hol lehet most Dolores merre lehet, mert egész nap nem is láttam. Bár nem is érdekel, addig se hallgatom ahogy a cica baba nyávog mert letört a körme. Louis a telefonját nyomkodja amikor kopognak az ajtón és három körülbelül Louis-val egyidős srác lép be a szobába. 
- Sziasztok. - köszönök kedvesen miután Louis mindegyik fiút fiúsan megöleli, ami annyit takar, hogy kezet fognak és a fél vállukat összeérintik.
- Helló! - köszönnek szinkronban mind a hárman.
- Szóval, te vagy az a Dotty akiről Louis annyit áradozik. - lép közelebb a hosszú, göndör hajú. 
- Hé! - háborodik fel Louis. - Ez nem ér!
- Dotty olyan aranyos és milyen kedves. - beszél úgy a szöszi, mint Louis szokott. 
- Niall, én leütlek ha nem fejezed be. - fenyegeti Louis.
- Liam vagyok. - nyújtja a kezét az érettként bemutatott tag.- És ők itt Niall és Harry. 
- Én pedig Louis! - vigyorog. - Na, most már mindenki ismer mindenkit. 
Mind a három srác nagyon szimpatikus és hihetetlenül jó humoruk van. Mindig beszél valaki és senki se hagyja, hogy a csend ránk telepedjen. Hatalmasakat röhögünk és csodálom, hogy még nem szóltak ránk. Soha nem éreztem ilyen jól magam. Mindannyian az ágyamon ülünk - nagy nehezen de elférünk rajta mind az öten - amikor kinyílik az ajtó és mindenki egy emberként fordul az ajtón belépő személy felé. 
- Úr Isten, a One direction! - sikítja. 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt. 
Ha tetszett, ha nem nyugodtan kommenteljetek
nem harapok. 
Facebook csoport is van. 

2016. január 21., csütörtök

Első díjam:)

Hey everybody!
Nagyon-nagyon köszönöm az első
díjamat a Happily írójának, 
Bernadette Weasley-nek! 

Szabályok:
- Tedd ki a képet!
- Írd le, hogy kitől kaptad!
- Írj magadról 10 dolgot (akármilyen lehet)!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Tegyél fel 10 kérdést!
- Küldd tovább 10 embernek a díjat!

10 dolog magamról:
1. 170 centi magas vagyok
2. 15 éves vagyok
3. Január 1.-én születtem
4. Most kezdtem angol nyelvi előkészítő osztályban
5. Van egy kutyám, Mazsola
6. Van egy cicám, Rudi
7. Képes vagyok egész álló nap olvasni (nem túlzok)
8. Hatalmas Vámpírnaplók fan vagyok
9. Fogszabályzóm van
10. Tél kivételével minden évszakban hetente lovagolok

Válaszok:
Van valami művészneved, vagy saját néven blogolsz inkább?
- Astrid Flynn a művésznevem. 
Mi inspirált az írásra?
- Hogy őszinte legyek mindig is szerettem olvasni és ki akartam próbálni magam az írásban is. 
Van valaki a bloggerek között, akit példaképnek tekintesz?
- Nem nagyon tekintek senkire példaképként.
Ki a kedvenc íród?
- Leiner Laura
Milyen témákkal szeretsz leginkább foglalkozni?
- Mivel ez az első blogom, elért csak ebben a témában próbáltam ki magam, de szeretnék a jövőben egy fantasy-t is írni.
A fanficcek vagy ms blogok érdekelnek jobban?
- Mindenevő vagyok ilyen téren :P
Ha lenne rá lehetőséged hova költöznál legszívesebben?
- London
Ha kapnál egy kiskutyát/cicát milyen nevet adnál neki és miért pont azt amit?
- Talán Chili, mert csíp és tudni illik én mindenért odavagyok ami csíp.
Vannak terveid az írással?
- Nem gondolkodtam még ezen.
Mi lenne az első dolgod, ha holnap reggelre hirtelen világhírre tennél szert?
Szerintem ennék egy jót, mert mégsem kezdhetem éhgyomorral a napot. :D

10 kérdés:
1. Ki a példaképed?
2. Ha választhatnál, hogy milyen állatod legyen mit választanál és miért (bármit választhatsz)? 
3. Melyik számot hallottad legutóbb?
4. Miért kezdtél el írni?
5. Ha van hobbid mi az?
6. Miért szeretsz olvasni?
7. Hogyan képzeled el magad 30 évesen?
8. Van-e valami furcsa szokásod?
9. Kinek vagy kiknek a koncertjére szeretnél eljutni a legjobban?
10. Macska vagy kutya?

Nekik küldöm:
Esther L - The photographer
Németh Barby - Édes élet
Lishiza - Just be FREE
Cassidie Price - Álomkép
Alexandra Taylor - Enemies
Hope Christina - Run away
Lace Primrose S. - From You To Us
Ashley Clark - Remember me
Violet Harmon - #6YEARS
Lorette Tomnilnson - Secrets of the life
+1 Timii1D - After the song

2015. december 24., csütörtök

5.rész

Sziasztok!
Először is kellemes ünnepeket
mindenkinek. :)
Másodszor pedig
itt is lenne az új rész.
XoXo.

Dotty szemszöge:
Louis addig maradt ameddig el nem küldték mondván ,,Későre jár ideje elmenni, nemsokára vizit.'' Nagyon jól esik, hogy nem hagy unatkozni. Lehet hogy ez csak addig lesz így amíg ő is kórházban van, ki tudja. Hogy őszinte legyek félek ettől, jó ideje nem bánt velem senki így. 
Reggel kifejezetten kipihenten ébredek ezért rögtön bemegyek a fürdőbe és rendbe teszem magam.  Mikor kijövök Naomi ül az ágyamon. Fülig érő szájjal a nyakába vetem magam. 
- Szia! Gyere gyorsan menjünk le. 
- Szia! Mi történt, hogy vigyorogsz mint a vadalma? - kérdi miközben behúzom a liftbe. 
- Majd lent elmesélem. Amúgy nem egyetemen kéne lenned? 
- Ma nincs egyetem. Ajj mesélj már. 
- Jól van na. - adom be a derekam.- Van egy fiú... 
- Milyen fiú? Hogy néz ki? - szakít félbe. 
- Na szóval. Van egy fiú akivel két napja találkoztam a büfénél és azóta is minden nap találkozunk. Tegnap is voltam vele a büfénél csak elájultam, de olyan aranyos volt, hogy fel jött velem a szobába és ott maradt velem estig. - hadarom egy szuszra. 
- De ugye már jól vagy?
- Persze. 
Időközben leértünk a földszintre ahol az említett büfé van, természetesen. Nagyban haladunk a fotocellás ajtó felé amikor nekiütközök egy fiúnak, aki nem más volt mint Louis.
- Oh, szia! - köszön ő először. 
- Bocsi, szia!
- Hát te? 
- A nővéremmel lejöttem egy kicsit. - felelem. - Ó, hogy milyen illetlen vagyok. Louis, ő itt Naomi. Naomi ő itt Louis. - mutatom be őket egymásnak. Ők egy gyors "Örülök hogy megismerhetlek"-kel le is tudták egymást. 
- Na akkor nem zavarok, érezzétek jól magatokat. - búcsúzik el. 
Folytatjuk az utunk a félreeső pad felé, ami a kórház parkjában található. Mihelyt a padhoz érünk a nővérem hatalmas vigyorral felém fordul. 
- Ő volt az?
- Igen.
- Nem semmi. Mesélj, mit tudunk róla?
- Nagyon rendes és ahh, olyan jó humora van. 
- Valaki belezúgott. - kezd el cikizni. 
- Nem is. Amúgy nem ismerős neked?
- De, van egy srác aki egy tök menő bandában énekel, rá nagyon hasonlít. Mintha a kiköpött mása lenne.
- Ő az.
- Komoly? Na ne már. Nem félsz, hogy csak kihasznál vagy valami?
- De, félek. 
- Figyelj, nekem mennem kell. - néz az órájára. - Vissza mész egyedül, nem lesz baj? 
- Nem lesz baj, szia. - ölelem meg utoljára. 
- Szia. 
Felállok és a gondolataimba merülve elindulok az épületbe. Vajon ma is fogok Louis-val találkozni? Csak ez az egy mondaton jár az eszem, bár hülye kérdés hiszen már találkoztam vele. Már majdnem a lifthez érek amikor valaki a nevemen szólít. 
- Dorothy? - ismétli meg a számomra oly ismerős hang. Lassan megfordulok és szemben találom magam a fiúval. A fiúval akivel egy éve nem tartom a kapcsolatot, aki nekem egykor a mindenem volt. - Dotty, te vagy az? 
- Tyler, hát te? - hogy őszinte legyek, nem igazán örülök neki. 
- A nagymamámnak vizsgálata van és elkísértem. - feleli mire biccentek egy aprót. - Annyira örülök, hogy látlak. Szebb vagy mint voltál. - Én? Szebb? 
- Figyelj, Tyler, nekem mennem kell, szia. - rohanok el. 
- Dotty, ne csináld már! - kiált utánam, de nem fordulok vissza. 
Mihelyt bezárul a lift ajtaja meggyűlik a szemem könnyekkel. Hirtelen eszembe jut, hogy Louis megadta a számát. Küldök neki egy SMS-t, hogy ha tud jöjjön fel a szobámba. Besétálok a szobába és bebújok a takaróm alá és idáig bírtam, kitör belőlem a zokogás. Tíz perc sem telik el Louis lép be a szobámba. 
- Mi történt? - ül le az ágyamra majd mikor felültem szorosan megölel. 
- Tyler. - szipogok. 
- Ki az a Tyler?
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is. :)

2015. december 21., hétfő

4.rész

Sziasztok!
Itt is lenne az új rész. :)
Remélem tetszik.
XoXo

Elég ideje, hogy megutáljam ezt a helyet. Szóval erre értette. Azt hittem, hogy Ő is lebetegedett vagy valami. Nem gondoltam volna hogy rákos, hisz' képes volt mosolyogni. Tudom, hülyeség azt gondolni, hogy egy rákos nem tud mosolyogni és nem lehet boldog, de mégis meglátszik egy ilyen beteg viselkedésén, hogy mi a szitu.
Dobolok az ujjammal a földön és várom, hogy kijöjjön a nővérke és megtudjam minden rendben van-e. Hosszú percek telnek el mire nyílik az ajtó. Felpattanok. 

- Hogy van? - kérdem kicsit hangosabban mint kellene.
- Rendbe fog jönni. 
- Bemehetek?
- Persze. - biccentek egy aprót, majd mikor indulnák be megfogja a karom.- Nála ez előfordul, ne ijedjen meg. Az utóbbi időben romlott az állapota, figyeljen oda rá.
- Rendben.
Belépek és meglátom eszméletlenül ugyanott ahol hagytam. Leülök az ágya szélére és nézem ahogy szuszog. Egy ideig csak bámulom majd ahogy telnek-múlnak a hosszú másodpercek kezem az arcára teszem és e elsöpröm az arcába hulló tincseket. Az ember azt hinné első látásra, hogy csak egy békésen alvó lány, pedig nem, ő más, ő egy törékeny lány aki eszméletlenül fekszik a kórházi ágyán. Tovább szemlélem a lányt amikor a szemhéja egy aprót rándul. Lassan kinyitja a szemét, de az éles fénytől -amit ez a sok fehér idéz elő- vissza is csukja. 

- Szia.
- Meddig voltam eszméletlenül? 

- Körülbelül fél óra. - nézek az ócska faliórára- Hogy vagy?
- Megvagyok. - feleli halkan. - Amúgy honnan tudtad, hogy hova kell hozni? Vagy hogy kerültem ide?
- Amikor elájultál egy srác elrohant orvosért és pont az az orvos jött aki téged is vizsgált már és ő mondta, hogy hozzalak ide. 
- Akkor tudod? - rám se néz csak motyog halkan. 
- Mit? - sejtem mire gondol.
- Hogy milyen beteg vagyok? 
- Csak annyit tudok, hogy rák, a többit vagy elmondod vagy nem. 
- Leukémia. - másodpercek óta most néz a szemembe először. 
- És esély sincs rá, hogy meggyógyulj?
- Azt mondták, hogy ha szerzünk donort akkor meggyógyulhatok. De ne beszéljünk már erről, kérlek. 
- Jó, de még egy kérdésem lehet?
- Jó, de csak egy. 
- Mióta vagy itt? - igaz egyszer már megkérdeztem, de tudni akarom a pontos választ. 
- Hát egész pontosan 18 éve itt vagyok a világon, 1 éve pedig a kórházban. - vicceli el. Nem tudom, hogy tudja elviccelni hisz' még én is feszengek ebben a témában. - Na most én kérdezek. 
- Kérdezz. 
- Tényleg énekes vagy? 
- Igen, de ezt honnan tudod? 
- Azon a napon amikor először találkoztunk és jöttem fel a lifttel két lány is volt a liftben és ők kezdték el nekem mondani, hogy ,,Mi van közted és Louis Tomlinson között?" erre közöltem velük, hogy most találkoztam veled először aztán elkezdtek sipítani, hogy ,,Egy normális lány ismeri őt hiszen a One direction-ben énekel és őket mindenki ismeri. 
- Értem. - én akartam neki elmondani, bár lehet jobb, hogy mástól tudta meg, mert fura lett volna magamról beszélni, hogy ,,hé, a világhírű bandában, a One direction-ben éneklek!'' - Amúgy, tiszta hülyeség azért degradálni valakit, mert nem ismer egy bandát. Ugyan úgy ember. 
- Így van. Azóta mióta bent vagyok nem nagyon vagyok jártas a zenében, pedig régen éjjel-nappal zenét hallgattam. 
Nagyon jól kezeli, hogy tudja, hogy ki vagyok valójában. Azt hittem másképp fog viselkedni velem azok után, hogy megtudta. 
Hosszú csend telepedik ránk, nem kínos csend, hanem az a fajta amelyikben mindketten a gondolatainkba merülünk. 
- Köszönöm. - szólal meg.
- Mit?
- Mindent. Mióta rákos vagyok senki sem volt velem ilyen kedves, a barátaimmal is megszakítottam a kapcsolatot, mert nem akartam, hogy sajnáljanak meg előre gyászoljanak. - a mondat végén kicsordul egy könnycsepp a szeméből. Azonnal odaülök mellé és átölelek. 
- Nem kell megköszönnöd. - motyogom a hajába. - Ne sírj, kérlek. 


Köszönöm, hogy elolvastátok.
Ha tetszett iratkozzatok fel és 
lepjetek meg pár kommenttel 
és csatlakozzatok a facebook 
Kinézet: Mabel